Polmarketing

Az utóbbi bejegyzéseim egy picikét ironikusra sikeredtek, mert úgy éreztem, hogy nem lenne tisztességes elfeledkezni a politika igazi céljáról:

A köz ügyeit szolgálni!

Én úgy képzelem el politikai marketinget, hogy a végcél mindig a közjó. Ezt nem elfeledve szabad bevetni a praktikákat, a marketing eszközöket, a trükköket.

Ezt láttam nagyon nagyon csorbulni, ezért ironizáltam.

De most komoly leszek. Most szakmai - és nem morális - okokból kritizálom Gyurcsány miniszterelnököt.
Egy Ansoff nevű szociológus definiált egy mátrixot. Ime:

TERMÉK PIAC	MEGLEVŐ	ÚJ
MEGLEVŐ	Piaci terjeszkedés, behatolás	Termékfejlesztés
ÚJ	Piacfejlesztés	Diverzifikáció, több termékcsoport

Azt mondja ez a derék Ansoff mester, hogy érdemes végig gondolnunk a növekedési lehetőségeinket ebben a mátrixban. Melyik téglalap, mekkora növekedési potenciált biztosít számunkra.

Úgy látom, hogy a Miniszterelnök megfeledkezett erről a mátrixról. Egy cél lebegett a szeme előtt: megnyerni a következő napot, és egy jelmondata volt: mindent szabad.

Ezért volt eleinte sikeres, mert kreatív ötleteket vetett be, a "mindent szabad" elvére építve. Kinek jutott volna eszébe, az Orbán Gyurcsány TV vitán, hogy pont azzal vádolja az ellenfelét, amit ő készült tenni?  Láthatólag nem is tudott ezzel mit kezdeni Orbán Viktor.

Mára azonban elfogytak Gyurcsány Ferenc erőforrásai. Sem új terméket, sem új piacot nem találhat.
Az indok egyszerű: mert mindent elhasznált. Semmi nem volt drága a pillanatnyi győzelemért. Most a népszavazás intézményét próbálja lerántani a maga szintjére, de ehhez már a (tettes)társai sem asszisztálnak.

Nem tud már hová nyúlni, mert elkúrta...