Egy könyv és ami erről eszembe jutott
Négy év alatt harmadik könyv jelenik meg Bogár Lászlótól, és mind a három ugyanazt a kérdést boncolgatja: Merre halad az emberiség? Az első, „A globalizáció és Magyarország” című kötet aprólékos, tudományos, nagyon nehéz és mégis fogyasztható olvasmány. Szerintem, leginkább egy hatalmas fejbekólintáshoz hasonlítható. Aki végig olvassa, annak vagy a pontos levezetéseken vagy a sok és szemléletes példákon – vagy mindkettőn – keresztül válik egyértelművé, hogy a világ kizökkent harmonikus létéből, és a „megvalósult abszurditás világa” valószínűleg mindent maga alá fog temetni.
A másodikként megjelenő „Bokros újratöltve” kicsit könnyebben fogyasztható stílusban és elsősorban Magyarországra koncentrálva fogalmazza meg, hogy ami kigondolható és megvalósítható, az nem biztos hogy folytatható is, és ha nem folytatható, akkor vagy abba kell hagyni, vagy velünk együtt lesz vége. Szól a könyv továbbá olyan egyszerű, mégis tragikus „félreértésekről” mint hogy a magyar reálbér, 2008-ra éri el a 30 évvel ezelőtti szintjét, miközben a termelékenység, és ezzel párhuzamosan a „hazánkban ideiglenesen állomásozó” tőketulajdonosok jövedelme a háromszorosára nőtt. Összegezve: Magyarország kifosztása tökéletesen sikeredett.
A napokban megjelent „Hálózatok világuralma”, tulajdonképpen egy visszatekintő kötet. Ebben a könyvben gyűjtötte össze a szerző a tíz éve kezdődött és a mai napig is írt – de eddig nem publikált – „töprengés füzéreit”. A könyv címét kifejtő tétel így fest: A magát globalizációnak nevező jelenségnek három rétege van. Az első, a multinacionális vállalatok erőforrás szivattyú gépezete. A második a globális fegyelmező hatalmak, mint a Világbank, IMF, vagy elméleti szinten a washingtoni konszenzus stb. A harmadik szint a globális média, mely nem csak elönt és elborít, de tematizációs ketrecként ízlés és beszédmód definiáló is. Ha valakinek ez a felsorolás nem egyértelmű, azért én vagyok a felelős, a könyv(ek) elolvasásával világossá válik a tézis. De példaként, néhány „jaj annak”. Jaj annak, akit a multinacionális vállalatok mellőznek, mert ha gyorsan nem talál aranyat vagy olajat, akkor közel a gazdasági összeomlás. Jaj annak, akit a fegyelmező hatalmak büntetnek, (ha nem liberalizál, ha nem privatizál, ha nem deregularizál) mert számíthat a pénzügyi összeomlásra. És jaj annak, aki politikailag nem korrekten fogalmaz, mert egész egyszerűen kikerül a közbeszédből, és a hangja annyit ér majd, mint egy néma operaénekesé az Aida harmadik felvonásában.
És most rátérnék egy jelenségre, mely ezeket a könyveket kísérik. Elöljáróban leszögezem, hogy a gondolataim nem lesznek, mert nem lehetnek olyan nagyformátumúak, mint a jelzett könyvek, hiszen Bogár formátumát senki sem érheti el. De a könyveket kísérő jelenségről mégiscsak másnak kell írnia, már csak a szerző szerénységének az okán is.
Kezdem egy apróka ellentmondással: Bogár könyvei annyira egyszerűen megérthető adatokat közölnek, az árakról, a jövedelmekről, az egészségről, az élethosszról, és ennek az egésznek a tarthatatlanságáról, hogy a reális reakció egy gigantikus (na jó, egy országos méretű) aha élmény kellene, hogy legyen. Tízmillió honfitársunk egy emberként kéne, hogy a fejéhez kapjon és mondja: Ja ezért élek én ilyen szarul! De nem ez történik. Vajon miért? A szerző megadja a választ: a kiválóan kiépített tematizációs diktatúra miatt. Ennek a mesterien felépített karanténnak a látványos megvalósulása egy bűvös fogalom: összesküvés elmélet. Akire ezt rásütik, annak annyi. Pedig összeesküvések vannak, voltak lesznek a világban. Elméletekért, pedig már több Nobel díjat osztottak ki, mint a Mikulás szaloncukrot. Mégis a tematizációs diktatúra elérte azt, hogy ez a szóösszetétel megmosolyogtatóvá teszi azt, akire rámondják. Ezután már fel sem vetődhet annak a lehetősége, hogy a tényeket vizsgáljuk. Hát lássuk be: ez zseniális. Sajnos.
Értelemszerűen: amiket Bogár ír, az összesküvés elmélet. Ne zavarjátok a tisztánlátásomat a tényekkel! Nem lehet, hogy a globális hatalmak kigondolt stratégia szerint haladnak a céljaik felé. Sokkal valószínűbb, hogy e hatalom szereplői, az évenkénti Bilderberg konferencián, semmi érdekesről nem beszélgetnek. A Világbank elnöke idén is csak azért vett részt ezen a szupertitkos világeseményen, hogy megtudja, hogy a Shell Petrol Co. vezetője hol nyaral az idén. A világért sem beszéltek semmi fontosról. Így már az is érthető, hogy miért olyan szűkszavú a sajtó, ha a világ vezető hatalmai találkoznak.
De vissza Bogárhoz. A tematizációs ketrec körülötte is bezárult. Hiába van igaza, nem beszélünk róla. Az csakis rosszindulatú rágalom lehet, hogy a reálbérek csökkennek, míg a vállalati profitok rendületlenül nőnek. Nem kell ilyenekkel borzolni a kedélyeket, sőt még megcáfolni sem kell az ilyen összeesküvés elméleteket. Kár, hogy a tények ezt igazolják. Így hát Bogár László zseniális munkái nem lesznek a közbeszéd fontos elemei, és még beszélgetni sem fogunk arról, hogy ez az emberiségnek nevezett gyorsvonat a szakadék felé rohan. El kell ismerni azonban, hogy erről nem csak a main stream média tehet. Bár Bogár László megírta a „Hálózatok világuralma” című könyvét, a világhálót nagyon ügyetlenül használja. Készített ugyan egy blogot de mintha nem akarná hatékonyan működtetni ezt a médiumot. Nem törekszik sem arra, hogy a weblapja könnyen megtalálható legyen, sem arra, hogy különösebben felhasználó baráttá tegye, de a tartalmak mennyisége – például a fenti könyvek bemutatása – is igen szerényre sikeredett. Így valóban nem sok mindenkihez fog eljutni a hangja. És ez nagy kár.
.jpg)
Utolsó kommentek