Gyurcsány Ferenc kamikaze politikai húzásával elérte (legalábbis nagyon közel jutottunk hozzá), hogy befejeződhessen Magyarországon a rendszerváltás.

Senki számára nem kétséges, aki a tényeket is figyelembe veszi, hogy a jelenlegi kormányválság azért olyan drámai (pontosabban tragikomikus), mert a hatalom jelenlegi birtokosai tudják, hogy ha most nem tudják megtartani a hatalmukat örökre elvész. Az MSZP egy ilyen bakiparádé után kizrólag úgy fog tudni visszatérni az értelmezhető politikai térbe, ha alapvetően átalakul, de az sem kizárt, hogy a pártot feszítő belső ellentétek széttépik ezt az őskövületet. Az SZDSZ végnapjait éli, várhatóan többet nem kerülnek a politikai küzdőtérre. Az MDF pedig már évek óta csak egy jármű, amelyen keresztül Leisztinger úr közvetlen parlamenti jelenlétet ért el, de természetesen ők sem valószínű, hogy még egyszer részt vegyenek a Tisztelt Ház munkájában.

Ha tehát a Parlament feloszlatja önmagát, a rendszerváltó pártok végleg eltűnnek, a maguk tehetetlenségével, inkompetenciájával, értékmentességével, megbíhatatlanságával együtt.

Vegyük sorra: hagyjuk ki azokat, akik már az elején sem (és később sem) kerültek be az országgyűlésbe. Kezdjük a leggyorsabban kiesővel: Fidesz. Az 1989-ben redszerváltó Fidesz 1 parlamenti ciklust élt túl..., és rájött, hogy nem lehet abban az állapotában politikai tényező. Emlékezzünk, hogy a '94-es választások legnagyobb vesztesei voltak, és alig jutottak be. 1998-ban viszont már egy teljesen új bár mégmindig Fidesz néven futó, de vadonat új párt nyerte meg a választásokat. Az MDF elbukta az első ciklusát, és a belőle kiváló kis pártok, az anyapárthoz hasonlóan mind mind elbuktak az idő során. Az MDF nem lehetne ma sem a Parlamentben, ha Leisztinger Tamás "nagylelkűen" nem nyúl a hónalja alá a Tisztelet Társaságával.

A Kisgazdákat Torgyán József elvtárs és főbohóc (elnézést Torgyán úrtól, nem a személyére, hanem a szerepére értem) lassan de biztosan aprította fel, annyira, hogy aztán már a Belgrád rakparti székház sem mentette meg őket. Az SZDSZ akár Oscar díjat is kaphatna, legjobb mellékszereplőként a kis magyar korményzati komédiában, mindemelett azonak a pártoknak nincs hosszú ideje a politikában, akiknek az alapvető értékrendszere hetente változik. Hogy nekik is adatott 20 év? Kellettek az MSZP-nek, és a magyar liberális értelmiség becsukta a szemét, bezárta a fülét, csak hogy rájuk szavazhasson, de mostanra annyira megfáradtak a politikától, hogy inkább visszavonulnak minden közéleti tevékenységtől. Az elmúlt 7 évet nekik is nehéz megmagyarázni.

Az MSZP mint nagy túlélő. Jelenlegi felállásban is sokkal inkább a hatalom "örökösei", mint modern párt. Hogy várhattuk tőlük, hogy Magyarországot a strukturális átalakulás felé vezessék (most már egyszerre kettő is aktuális lenne), amikor nem volt olyan minta előttük, amelyet akár csak részben is sikeresnek láthattak volna. És nehezen magyarázható 7 év után most Gyurcsány Ferenc, akit a baloldal megmentőjének tekintettek, hirtelen ipponnal padlóra küldheti a szocialista pártot.

Magyarország végre rátérhet egy új pályára.  Színesedhet a politikai paletta, mert a hirtelen kialakuló fehér folton most van esélye frissebb, élettelibb formációknak is a színre lépni. És ha elég szerencséjük és pénzük is van, akár megmérettetni egy választáson.

Köszönjük meg Gyurcsány Ferencnek, hogy kihúzta a dugót a lavór aljából.